Egy nehéz új mászóútvonal megnyitása az extrém mászók álma. Hazai alpinisták relatíve kevés új útvonalat másztak meg a világ magashegységeiben, mert egy új út megnyitása nem csak profi mászótudást kíván, hanem komoly helyismeretet és nem kevés időt is egyben.

Az utóbbi évek egyik legkomolyabb hazai mászóteljesítménye, hogy az osztrák Hochschswab-hegységben a Schartenspitze déli falán Babcsán Gábor és a tatabányai Kovács testvérek - Attus és Tamás (Lui) - egy nagyon nehéz új útvonalat másztak. A megmászás 3 év alatt összesen 17 mászónapot („munkanapot”) vett igénybe. A dolog értékét növeli, hogy a nyitás alulról, elölmászásban történt és szinte végig szabad-mászásban – ez a legtisztább és legkalandosabb stílus, ugyanis a biztosítónitteket elölmászásból, szögön, ékeken vagy kampón lógva – de nem egyszer mászópozícióból! – kell kifúrni egy akkumlátoros kézifúróval.

A „Stájer Álom” útvonal 12 kötélhossza végig a 7. és 8. nehézségi fokozatban vezet, de van két nehezebb kötélhossz is. Az út nagyrészt csodálatos mészkőtáblákon vezet, különösen szép a harmadik („bevágás”, 9), az ötödik („borda”, 8) és a nyolcadik („reibung”, 9-) kötélhossz. A nehéz helyek általában függőlegesek vagy reibungosak, inkább lépőtechnikát igényelnek mint erőt.

Az útvonalat 2010 novemberében Babcsán Gábornak (elölmászóként) Kandrács Ildikóval hat óra alatt sikerült végig (rotpunkt) teljesíteni.

A kötélhosszak nehézségei: 8, 8, 9, 6, 8, 8, 7-, 9-, 7+, 7, 7, 8-. A „könnyebb” részeken (6.-7. fokozat) viszonylag nagy nitt-távolságok vannak (5-7 m), ezért legalább a 8. fokozatban biztos mászótudást igényel (8 obligatorish) az út ismétlése. A mászáshoz 10 expressz szükséges, de néhány stopper, nagy friend és kötélgyűrű is erősen ajánlott.