Walter Bonatti (1930-2011)

A bergamo-i születésű Bonatti 18 évesen kezd el hegyet mászni, olyannyira tehetségesen, hogy egy év után már az Alpok akkoriban egyik legnehezebb útjának tartott Walker-pilléren jut fel. Szédületes pályafutás következik: 21 évesen a Gran Capucin megmászatlan gránitfalán mászik új utat, két év múlva a Grosse Zinne északi falát télen teljesíti.

Nem véletlen, hogy az 1954-es olasz K2 expedícióra is beválogatják mint fiatal titánt.  A Desio ezredes által vezetett óriás expedíció katonás rendben zajlik, az esendő emberi tényezőt leszámítva persze… Bonatti feladata lesz a csúcstámadásra kijelölt favoritok, Lacedelli és Campagnoni támogatása. A serpa Mahdival felviszik az oxigénpalackot az utolsó táborba, de a Bonattira roppant féltékeny Campagnoni „cselesen” nem a megbeszélt helyen sátorozik és a sötétben a tábort nem találják. Iszonyú bivak következik 8000 méteren, ahol Bonatti épphogy túléli az éjt. A két idősebb sztármászó aztán feljut a csúcsra, és életre szóló karriert építenek ebből. A katonás expedíció kommunikációjában nincs „kibeszélés”, hiszen a K2 megmászói olasz nemzeti hősökké avanzsálnak. Bonattinak pedig egy életre elege lesz az expedíciós „viszonylatokból”.

Dühében a szólómászásra koncentrál, és a következő évben a Dru nyugati falán hat nap alatt egy új utat mászik egyedül. A nyugati falon addig csak egyetlen útvonalon jutottak fel, és az a mászás is két hétig tartott. A híres „Bonatti-pillér” (800 m falmagasság, VI, A2 fokozat) évtizedekig az Alpok egyik legáhítottabb trófeájának számított, míg nemrégiben egy hatalmas falrésze leomlott. A szóló után Bonatti elsősége nem kétséges.

1958-ban honfitársával, Carlo Maurival a megmászatlan Gashebrunn IV (7925 m) csúcsára jut fel alpin stílusban. A mászás jellemző Bonattira, a csúcs magassága ugyan nem kezdődik a mágikus 8-assal, de Bonattinak nem ez számít: a rettentően meredek „Sunshine Peak” a világ egyik legnehezebben elérhető hegye, ötös fokozatú sziklamászás vár az érdeklődőkre közel 8000 m-en. Azóta sem álltak sokan a csúcsán...

1961 nyarán a híres Freney-pilléren mászik új útvonalon egy olasz team-mel. Közvetlenül a fal tetején ítéletidő kapja el az olaszokat és a mellettük küzdő konkurens franciákat is. Innen visszavonulni ilyenkor szinte lehetetlen, a két csapat összeáll. Rettenetes, hatvan órás küzdelem vár a klasszis mászókra. A lefelé menetben Pierre Kohlmann, Robert Guillaume, Andrea Oggioni és Antoine Vieille kimerülnek véglegesen. Csak hárman: Bonatti, Roberto Gallieni és Pierre Mazeaud élik túl a tragédiát, amit a Franciaország lélegzet visszafojtva figyel.

A világhír csúcsán, 35 évesesen ereje teljében, teljesen váratlanul visszavonul az extrém mászás világától. Ennek teljes titkát máig homály fedi. A búcsúzás kétségtelenül stílusos: 1965-ben a Matterhorn megmászásának 100 évfordulóján egy új utat nyit, a hegy legmeredekebb északi falán, télen és szólóban, négy bivakkal. Ez az út annyira nehéz, hogy máig csupán két ismétlése ismert - ugyancsak stílusosan, szólóban: Catherine Destivelle 1994-ben 3 nap alatt jut fel Bonatti útján, 2005-ben pedig a világhírű svájci „speed climber” Ueli Steck, folyamatos 25 órás mászással. Itt álljunk meg néhány szóra! Bonatti korának hegymászása és Steck mai alpinizmusa között 40 fényévnyi a távolság. Steck például alig 2,5 óra alatt rohant föl az Eiger északi falán a híres „Heckmair” úton, ami 3 kilométernyi mászás, bár a mai sztároknak legfeljebb „közepes” nehézségben. Bonatti „vízözön előtti” útvonalán tízszer  ennyi időre volt szüksége - tulajdonképpen ténylegesen Bonatti sem mászott sokkal lassabban!

Ez az elegáns befejezés, kétségtelenül növelte az olasz zseni örökké fénylő nimbuszát. Bonatti a neves olasz képes folyóirat, az „Epocha”utazó fotóriportereként dolgozott évekig. Lenyűgöző hegymászó könyveit beszámítva (egy sem jelent meg magyarul!) húsz könyve  jelent meg utazásairól. Nem élt sikertelen életet tehát, és az extázis után is emlékezett rá mi a mérték. Életének utolsó részét nagyon visszavonultan töltötte szőlőindás, hegyvidéki házában, feleségével harmonikus kapcsolatban. Ahogy kell… A német Klettern mászóújság nemrég szavazást szervezett olvasói között, hogy ki a „világ legjobb mászója” a különböző  alpin kategóriákban. Az „klasszikus alpinizmus” király kategóriájában Bonattit az olvasók 70 %-a tartotta minden idők legjobbjának honfitársa, Riccardo Cassin elött. Messner szintén első lett, de még Ő sem kapott 50 %-nál többet a Himalája titánjai között, és senki más a maga területén…

Reinhold Messner írta róla: „Bonatti a természet zseniális ismerője volt, az egyik utolsó kalandor”. Így látjuk Őt, aki már végleg legenda lett…